Kincses Erdély

Kincses Erdély hegye-völgye,
Magyarország drága gyöngye.
Hiába van oláh kézen,
miénk lesz ez még egészen.

Gyöngyvirágos székely ország,
Jaj, de könnyes e szép ország.
Drága a te könnyezésed,
minket siratsz, mi meg téged.

Nincs mi nekünk semmi vágyunk,
Erdély a mi boldogságunk.
Akármi lesz, bármint lesz is,
Visszamegyünk oda mégis.

Akármi lesz, bármint lesz is,
Visszamegyünk oda mégis.

Hideg szél fúj Hargitától

Hideg szél fúj Hargitától el kell mennem őshazámból,
Bújdosóvá tesznek minket kitépik a gyökerünket.
Mivé lettél szegény hazám, hová tűnt a sírod apám?
Ki falunkat elsöpörte, dolgos népünk szét kergette.
Verje meg az Isten.

Hideg szél fúj Hargitától elég volt a bujdosásból.
A falumat hol találom? Hogy elmentem de sajnálom.
/:Édesanyám ne sirassál, visszajövök még te hozzád.
Leszünk mi még boldogok is, székely népünk, ha most sírsz is.
Áldjon meg az Isten.:/

Hargitai fecskemadár

Hargitai fecskemadár hosszú útra készül,
nem hagyja el piciny fészkét könnyhullatás nélkül
Én is, én is úgy elmennék ,messzi tájra,
ha szivem a Hargitáért oly nagyon nem fájna

Nem sirok én édesanyám, csak a szemem könnyes
szomorú a székely sorsa messze idegenben,
varjúsereg lepte be az egész tájat,
odahaza gyász borit be minden székely házat.

De messze van ide

De messze van ide kis Hargita,
Kit az árviz környes körül mosda.
Közepében van egy magyar csárda,
Ej,abban mulat egy betyár bújában.

A Hargita alján lakom én

A Hargita alján lakom én
A Homoród füzes partján, a part peremén.
Ottan áll egy kis lakocska
Szívem oda vágyik vissza
A Hargita hegy aljában
A fenyvesek illatában
Születtem és vágyok vissza én.

Üldöz a sors évek hosszán át
Üldöz engem a természet, mint vándor madárt
Ó te szépséges Hargita
Miért csalogatsz, miért hívsz vissza?
Elűzött a sors engemet
Haza mennék de nem lehet
Csak, haza vágyni, s sírni tudok én.

Szép város Kolozsvár

Ez nem vicc, ez mámor
Az izé, az Ámor
Már itt van és áldozatra vár
Becsületszavamra
Meg vagyok zavarva
A szívem az ide-oda jár
Mi ennek a kulcsa
Ez mégis csak furcsa
Hogy olyan gyors tempóban imád
De mégis hát hogyan hihetném is
ha kell hát, mégis fogadnom a szavát
Hú ha bántnak hát ajtóstul neki vágnak
És győzelemre várnak figyeljen hát:

Szép város Kolozsvár
Majd ott lakunk a Szamosnál
Jöjj hát, mér haboznál
Angyalkám gyere már
Nincs sorsom, szerencsém
Légy a takaros menyecském
A szőke Szamosnál
Kis fészkünk vár…
Az édes reménység
A havasokon fehérség
A délceg hegyén a zöld fenyőerdő vár
Szép város Kolozsvár
Majd ott lakunk a Szamosnál
Hol minden piros-fehér-zöldben jár
Az édes reménység
A havasokon fehérség
A délceg hegyén a zöld fenyőerdő vár
Szép város Kolozsvár
Majd ott lakunk a Szamosnál
Hol minden piros-fehér-zöldben jár

Pető Csaba : Óh bujdosó székely

Óh bujdosó székely tekints fel az égre
Nézd meg mi sötétlik Erdélytől keletre
Vizsgáld meg a felhőt, honnan keletkezik
Erdélyország felé gyorsan közeledik.

Erdély meg van verve, meg van ostorozva
Homlokán tündöklik tövis koszorúja
Oláhok csúfolják székelyek hazáját
Nincs aki, gondozza ősapáink sírját

Ősapáink sírja, hogyha megnyílana
Árpád szent sírjából e szózat hallana
Hol vagytok székelyek – hazám bíztam rátok
Elmenekültetek, elveszett hazátok.

Erdély ország felett sír-zokog a szellő
Árpád szent sírjából ide halszik a, jaj
Jaj nehéz a rabság, jaj nehéz a járom
Nincs is a székelynél árvább a világon.

Ne sírj székely nemzet, bízzál az Istenben
Megsegít az téged éppen úgy, mint régen
Segítsd meg nagy Isten, székelyek hazáját
Legyen a magyarral a nagy viszontlátás!

Ott ahol, zúg az a négy folyó

Most a rónák nyár tüzében ring a délibáb.
Tüzek gyúlnak, vakít a fény ragyog a világ.
Dombok ormain érlik már a bor.
Valamennyi vén akácfa menyasszonycsokor.
Zöld arany a pázsit selyme, kék ezüst a tó.
Csendes éjjen halkan felsír a tárogató.

Ott ahol zúg az a négy folyó, ott ahol szenvedni jó,
Ott ahol kiomlott annyi drága vér, Ezredévről mond mesét a szél,
Búg a kürt az ősi várfokán, Honvéd áll a Hargitán.
S Erdély szent bércére zúgva száll,
Vissza száll a magyar turul madár!

Magyarföldről Székelyföldre szállnak fellegek.
Kigyúlnak a magyar tüzek, lobogó szemek.
Még az égen is, hadak útja jár, s a legendák hős vezére paripára száll.
Szebb lesz a nyár, szebb az ősz is szebben hull a hó.
Kolozsváron piros, fehér, zöld a lobogó.

Ott ahol zúg a négy folyó.
Ott ahol szenvedni jó.
Ott ahol kiomlott annyi drága vér.
Zeng a dal, Kolozsvár visszatér.
Búg a kürt az ősi vár fokán, Honvéd áll a Hargitán.
S Kárpát szent bércére búgva száll, büszkén áll a magyar turul madár!

Ott ahol a Maros vize

Ott ahol a Maros vize messze földön kanyarog,
Ott ragyognak a legszebben a tündöklő csillagok.
Szüntelen csak oda vágyom, oda vágyom,
Ott lakik a mennyországom, boldogságom,
Ott, ahol a Maros vize messze földön kanyarog.

A kanyargó Maros menti bogár hátú kis házban,
Barna fürtű szép kislányban szeretőre találtam.
Ha megölel, ha megcsókol pici szája,
Reám ragyog a mennyország boldogsága,
A kanyargó Maros menti bogár hátú kis házban