A trianoni békeszerződés

Az első világháború befejeztével Magyarország a vesztes oldalon állt. És a háború végeztével megkezdődtek a béketárgyalások.

A független magyar állam addig nem kaphatta meg a  teljes nemzetközi elismerést, ameddig a nemzetgyűlés nem emelte törvényerőre a békeszerződést. 1920 június 4.én a Versailles melletti Trianon palotában írták alá a szerződést, amelyet 1920. november 15-én fogadott el a nemzetgyűlés.

A békeszerződés értelmében a történelmi Magyarország (Horvátország nélkül számított) 282 ezer km² területéből 93 ezer km² (33%), 20,8 milliós népességéből 7,6 millió (36%) maradt az új államhatárok között. A magyar etnikum 30%-a (3,2 millió fő) idegen állam fennhatósága alá került, kisebbségi sorsra jutott.

A békeszerződés egyéb rendelkezéseiről:

-         Magyarország tiszteletben tartja az új határokat.

-         A békeszerződés 35 000 főben határozza meg a hadsereg létszámát, és megtiltotta az általános hadkötelezettségeket.

-         Az országot 30 évig fizetendő jóvátételre kötelezték. Ennek érdekében az antant ellenőrzést gyakorolt az ország gazdasági élete felett.

A trianoni békeszerződés következtében elszenvedett veszteséghez hasonló károsodás Magyarországot a XVI. Század, az ország három részre szakadása óta nem érte. A magyar társadalom olyan sokkhatást, megrázkódtatást szenvedett el, amely nemzedékek gondolkodását és magatartását mindennél érzékenyebben befolyásolta. Trianon elutasításában nemzeti egyetértés jött létre.

A békeszerződés nem igazodott az etnikai határokhoz, szétzilálta a Kárpát-medencei régiók közt létrejött kapcsolatrendszert, így ellenségeskedés jött létre a Kárpát medence népei közt.

A magyar nemzeti lobogót 1920 június ától félárbócig húzták fel., ezzel is emlékezve a nemzeti tragédiára. Az iskolákban történelem és földrajz órákon a történelmi Magyarországot tanították és óra előtt és után elimádkozták a „magyar hiszekegy”-et.